Egyveleg

Az előző bejegyzés óta már a második nagymamit fogyasztjuk, és igazán nem panaszkodhatom, a rendszeres napi pocakfájásos sírástól eltekintve nagyon jól nevelt kisfiam van. :) Néha nézelődik, egyébként pedig jobbára eszik és alszik. Elképesztően szeret ölben lenni, amit persze a nagymamik ki is használnak (használnának, ha hagynám), de muszáj odafigyelni, mert ha elmennek itt maradok egy kis zsarnokkal, aki napközben csak karban képes aludni.:)

(Kevés jobb érzés van egyébként a világon, mint egy szuszmorgó kis pihe puha, illatos csomag az ember karjában, vagy amint épp a nyakamat öleli... :-)

Elképesztő találékony tudok egyébként lenni, ami a letevést illeti, ma délelőtt például szokás szerint bealudt a szopi végén. Óvatosan kihúztam a kezemet a feje alól, és hagytam,hogy a szopipárnán nyugodjon, majd öt perc múlva párnástól felnyaláboltam, és oldalt fekve, párnával körülölelve betettem a járókába. Majd három órát aludt így a kis álomszuszék- :)
Továbbra is izgulok picit a hízás miatt, de amíg nem tűnik úgy, hogy éhezne, nem fogom túlparázni a dolgot. Kedden voltunk kontrollon a dokibánál, egy hét alatt 100g-ot hízott, ami nem sok, de dokibá szerint rendben van, folytassam csak így tovább a szoptatást, azt mondja. Ja, és figyeljek oda, hogy ne legyek túl fáradt. :) Ha-ha. De érdekes egyébként, hogy mennyire rá bír állni a szervezet a részletekben alvásra. épp ma éjjel gondoltam végig, hogy a szülés óta azt hiszem a rekordom folyamatos alvásban 2,5 óra volt.
Úgy néz ki az éjszakánk (jobbára), hogy tizenegy-éjfél körül eszünk, aztán altatás, 2-3-4 körül megint, attól függ mennyit evett és mennyire fáradt (én persze mindig előbb fent vagyok, és később alszom el, mint az uraság). S végül hat - hét körül jön a következő hami. Szóval én úgy ítélem meg, hogy ez nem is olyan rossz. :) Persze vannak rosszabb napok is, de túléljük. :)
Amúgy külön szobában és a saját kiságyában alszik, én mindig átjövök a hálószobánkba, ha már úgy látom, mélyen alszik. Bár vane gy kihúzható kanapé Ábel szobájában is, de az első napok után rájöttem, hogy egyikünknek sem jó, ha ott alszom. Én mocorgok, ergó nincs csend, illetve folyamatosan ki vagyok élezve minden apró neszre, vagyis szinte egyáltalán nem tudok ott aludni.

Napközben viszont a nappaliban a járókában alszik, vagy néha a relax fotelben.

Sétálni nagyon szeret, szinte mindig megnyugszik, ha kimegyünk, van hogy csak tekinget és bóbiskol, de néha egészen jókat is alszik.
Apropó, vajon télen hogy lehet sétáltatni?

Ami még feltétlenül említést érdemel, az apa-fia kapcsolat. Kevés szívet melengetőbb dolog van, mint látni a holt fáradtan, 10-12 óra munka után hazaeső apucit, amint fülig érő vigyorral és gügyögéssel köszönti a kisfiát. Ha szerencsénk van a közös fürdés is összejön, és még egy esti babusgatás is belefér. Nem is beszélve a legújabb hobbiról, szeretettel várjuk a látogatókat Ábel pajti blogján :-)

virrasztás mellett - félkézzel, kisbetűkkel

negyed kettőtől gyakorlatilag 4-ig egyfolytában szopizott...rendszeresen bealudt közben, de amint megpróbáltam letenni, már kezdődött is a dühös ordítás.

aztán négy után sikerült elaltatnom, de mire én is elaludtam volna, felébredt. most itt lóg a karomon, fáj a pocakja, de csak néha sír fel. persze egészen addig, amíg meg nem próbálom letenni.

azt hiszem erre az éjszakára már keresztet vethetek. remélem napközben sikerül vmit aludnom. Tomi ma már dolgozik, így egyedül leszek, anyukám pedig este érkezik.

mindjárt leszakad a karom...

ja és közben via blogjának régi bejegyzéseit bújva megint okosabb lettem. (köszi!)

rájöttem, milyen balga vagyok szopi témában, mármint a megfelelő diéta tekintetében. via listáját alapul véve alig van vmilyen tiltás, amit ne szegtem volna meg. nem csoda, ha fáj a pocak, s talán az én szelességemre is itt van elrejtve vhol a magyarázat... remélem nem bánja, ha bemásolom ide az okosságokat. kiegészítem  azzal, ahol "megszegtem" a diétát.

"az egyértelmű, mindenki által ismert tiltás:

K-k

* káposzta

* karalábé

* körte (a fene se tudta)

(ezek fújnak)

* eper, málna és egyéb aprómagvasok (allergizálnak)

* szőlő és bogyósok (nem teljesen emlékszem az indokra - azt hiszem ez is allergia ügy) szőlőt simán ettem már, sokat. :(

* déligyümölcsök (mangó, banán, ananász és minden egyéb "idegen gyümölcs" - mert olyan szerekkel tartósítják őket, hogy még minőségben megérkezzenek, amiket jobb is nem tudni) banán, ananász szintén megvolt

* citrus félék (szintén allergia) ? erről se hallottam,mandarint ettem a napokban

* tejtermékek (egy nap maximum 3-4 dl-nek megfelelő tejterméket javasolnak, de tejallergiásoknak - mint én - még annyit sem. - A babák nem tudják lebontani a tejcukrot, tejfehérjét jól és ezért hatványozódik a pocakfájás.) ok, ez stimm. legalább ez.

* Az elején a friss zöldség és gyümölcs is kerülendő, mert erősíthetik a rostok a pocakfájást. Szülésznőm javaslata szerint egyenként vezetem be őket, kb. két naponta egy-egy újat, hogy lássuk, mi a reakció. ? nahát... én meg fő a vitamin alapon ettem őket rendesen...

(Már ettem kompót meggyet és almát süteményben (nyersen még nem) paradicsomot ma pedig hagymát.)

* a mogyoró tilos, egyéb olajos magvakat módjával stimm

* a kakaó megfogja a babák hasát, ezért kerülendő nem tudtam...

* a hüvelyeseket is egye más (azt hiszem pocak ügy ez is.) stimm

* mivel naponta 3-4 literfolyadékot kell meginni, hogy legyen elég tejcsi, ezért nem javasolt sós ételeket enni (még megsózni az ételt), mert a só megköti a vizet... okés

*Konkrétan a gyümölcsök közül csak az alma, a barack, a cseresznye és a meggy lesz legális, amikor érik, akkor majd be lehet vezetni őket. marad az alma

A szilvát is kerülnöm kell majd. ? aszaltszilvát ettem már a saját nehézségeim enyhítésére, akkor ez is sztornó

Innivalók:

* rostos leveket inni nem javasolt (rostok megterhelik a pocakot) ezt sem tudtam, ittam is

* 100%-os gyümölcsleveket nem szabad (pocak) ok, akkor marad a víz

* természetesen koffein, tein és alkohol tartalmú italokat is kerülni kell stimm

* szénsavas italokat sem illik inni, mert puffasztanak ezt is tudtam kivételesen

------------------------------------------------------------------------------------------------

elképesztő, úgy fest tényleg a hús és a kenyér marad. meg a tészta és a krumpli.

a karom már egész elképesztően fáj...

több, mint öt órája virrasztunk, bár Ábel szunyókál azért jobbára...csak le ne tegyem, ez a lényeg. azt hiszem, én már átestem a holtponton...

asszem kipróbálom, hátha a mellkasomon is jó lesz neki, miközben én is közelebb kerülök a vízszinteshez. hátha így tudok bóbiskolni vmit...

Via, még egyszer köszi :)

amúgy meg jó reggelt, világ!

Zombi

Zombi üzemmód van, Ábel ma éjjel kiütéses győzelmet aratott felettünk, felváltva aludt az apján, mellettem az ágyban vagy a cicimen.

Még véletlenül sem a saját ágyában. Most is a kihúzható kanapén sikerült végül "két vállra fektetnem" mindenféle alattomos cselt bevetve. :) Persze ez azt is jelenti, hogy mi alig aludtunk valamit.

Két hetesen

Csak úgy rohannak a napok, Ábel ma két hetes. Megvolt az első látogatásunk a gyerekorvosnál.

Szimpatikus pacák, alaposnak tűnik, és minden aggodalmunkat igyekezett eloszlatni.

Átlagban kétnaponta elbizonytalanodom a szoptatással kapcsolatban, hogy biztosan jól csinálom-e, eleget kap-e a gyerkőc, valóban jó-e, hogy amikor csak úgy látom, odaadom neki a cicit legyen az 1 vagy akár 3-4 órával az előző szopi után...
Én nem látom rajta, hogy kiéhezett lenne, de ugye gőzöm sincs, hogy mennyit eszik. Igazából nem is értem, hogy a többi anyuka honnan tudja, hogy pótolni kell a tejcit tápszerrel? Én egyelőre remélem, erre nem lesz szükség.

Kicsit elkenődtem, mert ahogy most a doki bácsi lemérte Ábelt, úgy fest, hogy nem hízott mióta kijöttünk a kórházból! Ugyanannyi a súlya, mint akkor volt. Ezen teljesen beparáztam, de a doki azt mondja nem gáz, kb. 3 hetesen kell elérnie és meghaladnia a születési súlyát, jövő kedden újra megyünk hozzá, remélem a kis vasgyúrónk addigra mérhető növekedést produkál.

Ellenben a hossza két cm-rel nőtt... Tényleg igyekszem nem idegeskedni, mert tudom, hogy minden de minden kihatással van a tejtermelésre. Épp azért próbálok nyugodt és magabiztos lenni, és pihenni, amikor csak tudok, hogy a most igazán jónak tűnő tejcimennyiség legalább ilyen maradjon.

A napjaink egyébként változóak mind az evések számát és hosszát, mind az ébren és alva töltött időszakokat mind pedig a kakis pelusokat is figyelembe véve. Egyik nap 2X kakil, ma meg már 4x vagy 5x volt egy rotyi, van hogy 15 perc alatt lerendezi az evést, van hogy 3x is visszakérezkedik...
Csupa csupa olyan dolog, amiről az ember lányának/fiának gőze sincs, hogy jó-e ez így, de tényleg próbálok arra koncentrálni, hogy az ösztönök nem csalnak, hisz nők milliárdjai nevelik és nevelték fel a gyermekeiket a fene nagy tudományosság mellőzésével.

S ha már a tudományosságnál tartunk, azért van ennek pozitív oldala is. Nem írtam még a vesetágulatról. Sajna az ultrahang azt mutatta, hogy a bal oldalon jóval nagyobb, mint a normális érték, ezért két hónapos korában el kell vinnünk egy kontrollvizsgálatra, ahol megnézik van-e esetleg visszafolyás a vese irányába, mert ez gyulladáshoz vezethet. Ha ne adj isten ilyet találnának, állítólag akkor sem kell aggódnunk, mert gyógyszerrel orvosolható a probléma, és 1-2 éves korára ki is növi az egészet. Hát így legyen. vagyis inkább ne így, hanem egyszerűen ne legyen visszafolyás és kész.

Ami a hétköznapi történéseket illeti, már kétszer kirándultunk autóval, egyszer a kórházba, ahol kicsi fiúnk mintagyerekként egy pici nyekergéssel tűrte végig az ultrahangot, majd meglátogattuk a néniket a szülészeten pár apró kétséggel, s ezután még Tomi munkahelyére is beugrottunk pár fontos iratot elintézni. Apuci irodájában megetettem, így angyali békességgel fogadtuk a hódolókat a kollégák személyében.

A második kirándulás kevésbé volt tervezett, viszont annál jobban sikerült. Pénteken délelőtt kiderült, hogy a nagykövetségen a papírok intézéshez mindkét szülő személyes jelenléte kell. Szerencsére épp túl voltunk az evésen, így 10 perc alatt összekészültünk, s Ábel az egész procedúrát utazásostól ügyintézésestől végigdurmolta. :)

Ma pedig felavattuk a babakocsit, gyönyörű napsütésben sétáltunk fel a dokibához, aki kb. 10 perc kényelmes sétára rendel tőlünk. Úgy bebugyoláltam szegény fiamat, hogy a végén attól féltem, túlöltöztetem, de hát ez is egy amolyan ki a fene tudja dolog.

Hogy mikortól és mennyit lehet kivinni egy újszülöttet sétálni. Főleg ilyenkor ősszel/télen. Ma is a napsütés ellenére 11 fok volt...
De amúgy Ábel szemmel láthatóan remekül érezte magát, alighogy elindultunk, már aludt is.

Ami pedig a saját zombiságomat illeti, igazán nem panaszkodom, azzal hogy Tomi itthon van még, nagyon jól járok, minden este miután a fürdés, evés műveletét letudtuk, Apuci a soros felvigyázó. Én ilyenkor lezuhanyozom és ágyba bújok, hogy a következő, éjfél- egy óra körüli evésig tudjak aludni 1-2 órát. Aztán az éjszaka már az enyém, nagyjából 2x 1,5-2 órát sikerül aludni, attól függően, hogy egy-egy evés után milyen hamar alszik vissza a fiatalember.

Szóval mindent összevetve, tömve kétségekkel és aggodalmakkal, de alapvetően továbbra is nagyon boldogan éldegélünk a mi kis családi idillünkben, aminek sajna szerdán - Apa szabadságának leteltével - vége szakad. Igaz, hogy utána pedig sorozatos nagyszülői látogatások kezdőnek, csütörtökön érkezik anyukám, aztán Tomi anyukája, aztán apukám, majd végül Tomi apukája zárja a sort november végén. Decembertől pedig beindulnak majd az igazi családos hétköznapok...

S végezetül pár kép, hogy milyen jól érzi magát együtt apa és fia:

Egyre jobban élvezem a fürdést :)

Kipurcantam

Kicsit unom ezt a kirándulást

Így fest, amikor anyut este hagyjuk pihenni :)

Alakulunk :)

Kissé nagy ugrás az időben, de muszáj felvésnem:

Mintaszerű tegnapi napon és éjszakán vagyunk túl. 8 napos Ábelünk 2x is elaludt ügyesen az ágyában, és nem a karunkban...Ezen kívül 3-3,5 óránként szopizott éjjel, napközben néha picit sűrűbben, de úgy döntöttem kukába a sok okossággal, adok neki amikor úgy tűnik éhes.

Ma pedig megyünk délután ultrahangra, hogy megnézzék a vesetágulatot, utána szerintem felugrunk a csecsemőosztályra is, hogy vessenek egy pillantást a köldökcsonkra, és van egy pici bevérzés az egyik szemén, azt is megnézhetnék...

Gyerekdokihoz meg hétfőre kaptunk időpontot.

No egyelőre ennyi a friss hírekről, tervezek egy kisebb dokumentációt a szülésről és az első napokról is, de azt hiszem most még alszom egyet.

Amúgy meg este óta szakad az eső, és tegnap egy idióta belga meghúzta a parkoló kocsinkat, levíve a behajtott! bal visszapillantó tükrünket. Soha jobbkor.

Isten hozott, Ábel! :)

Jakab Ábel 2010. október 11-én 19.37 perckor látta meg a napvilágot 4190g-mal és 55 cm-mel.

Bár a vajúdás maratoni volt, a hajnali 4-kor elfolyt magzatvíz után, de Ábel nagyon ügyesen törte magának az utat, nyilvánvalóan "kicsit" szűk lehetett már neki a hely. :)

Szombaton jöhettünk haza a kórházból, azóta szépen szokjuk egymást, kisebb nagyobb érzelmi kilengésekkel mindhármunk részéről. :)

Sok a bizonytalanság, ami azt hiszem így első gyerkőcös szülők esetében normális, de a legmeghatározóbb a határtalan boldogságunk.

Minden kétség, félelem, bizonytalanság és fáradtság ellenére, mintha valami a helyére került volna az életünkben, és kikerekedett a világunk.

Íme pár kép:

A Család

Lehet, hogy picit kicsi ez a rugdalozó?

Jóllaktottan

:D

ELFOLYT A MAGZATVÍZ!

Október 10. Vasárnap

Még egyben. Találgatások ide, jóslások oda, úgy fest, mégsem a hétvége volt a mi időnk. Inkább csak az a rossz, hogy beleültették a bogarat a fülünkbe... No de mindegy.

Azért valami újdonság mégis volt. Hajnalban, másfél órán át elhúzta a testem előttem a mézesmadzagot :)), jó kis összehúzódásaim voltak, de aztán elmúltak. Azóta viszont semmi... :(
Igazából nem viselem olyan rosszul ezeket az utolsó napokat. Az elmúlt két éjszaka, eltekintve a késői elalvástól és a korai keléstől egészen jól aludtam, s erre bizony már rég nem volt példa. Tudom, tudom, mondják, hogy ez a közelgő szülés jele. Hát én már nem tudom.

Azt hiszem a kisfiam magasról tojik az ilyen babonákra. Majd jön ha akar. (De azért ez lehetne már minél előbb...naaa... Léccilécci)

Holnap reggel megyünk dokinénihez, aztán után kórház, monitoring.

Az utolsó hét (?)

A héten rendbe tettem a lakást. Úgyhogy most már nyugodt szívvel mehetünk szülni. :)
A kedd esti dokinéni látogatás nem sok újat hozott. Itt ugye nem mondanak értékeket a méhszájra, így azon kívül, hogy még zárt, de "valami már elkezdődött", nem tudtam meg mást.

Viszont azt is mondta a dokinéni, hogy most már gyakorlatilag bármikor mehetünk, bár ő a hétvégére tippel. :)
Részemről oké, mint mindenki másnak, nekem sem lenne ellenvetésem a 10.10.10-zel szemben. :)

A pocak sokat kemény és feszül, még a dokinéni is meglepődött mennyire, hát nem túl kellemes érzés.

KisPocak jelenleg 3250 g körül van, várható születési súly 3,5 kg, persze majd kiderül, ha kibújik.

Már elmondhatatlanul várom, hogy a kezemben tarthassam...

Ma reggel pedig, három óra alvás után (komolyan ez az álmatlanság a legszarabb minden nyűg közül) megvolt a második monitoring is. Babóca szíve szép szabályosan vert, s a műszer szerint a méhem is készül, dolgozik, volt két elég magas értékű összehúzódás is.

Elvileg hétfőn megyek reggel újra a dokihoz, akkor telik le a hivatalos terminus, s akkor megbeszéljük, hogy meddig várunk a fiatalemberre, miellőtt besegít picit.

A doki után ismét monitoring lenne, bár az asszisztensnő is azt mondta ma mosolyogva, hogy szerinte már hétfő előtt találkozunk.

No a próféta szóljon belőle is! :)

Még két hét!?

A legfontosabb: Saját számításaim szerint ma megkezdjük az utolsó két hetet, a hivatalos kírás szerint (ami ugye október 11.) pedig 12 napunk van hátra. Atyaég. :D
Tegnap túlestünk sz első ctg/nst (mindig elfelejtem a különbséget) vizsgálaton. De talán egyszerűbb lesz monitoringnak hívni, ahogy itt nevezik...

Most jártam először a "HARMADIKON" a kórházban, természetesen ez a szülészet, de mindenki csak a "harmadik-nak" hívja. :)
Nagyon pozitív volt a benyomás, semmi hányinger kórház szag, semmi csempe, csend, béke és nyugalom. Mosolygós, kedves nővérek, és egy kényelmes pici monitoring szoba a biztonság kedvvért egy fotellel, ha vki elkísérne, s egy csomó magazinnal, hogy ne unatkozzam a 45 perc alatt.
Most sem értették, mit keresek ott, de legalább megtudtam, miért. Itt csak a terminus lejárta után szokás ilyen vizsgálatot végezni, vagyis a 40. hetet követően. Úgy tűnik a dokimban maradt némi magyar mentalitás, vagy csak tiszteletben tartja az én ki nem mondott elvárásaimat, ezért küldött már most, a 38.hét végén.
Mert más nem indokolja, teljesen rendben lévőnek tűnik minden. KisTökös sokat mocorgott, bár néha pár percekre mintha be-be aludt volna, olyankor elcsendesedett, nem voltak mozgásvonalkák, és a szíve is lelassult picit.
Ami érdekes, hogy azt mondták 120-160 között normális a magzati szívverés, nos nekünk jobbára 170 körül mozgott, de nem úgy tűnt, mintha ez aggasztaná őket. Ott voltam, amikor az asszisztens felhívta a végén a dokimat, és elmondta, hogy minden normális volt, és bár megemlítette, ezt picit magasabb értéket, de mintegy mellékesen, nem mintha vmi probléma lenne. Remélem tényleg így van. Nem áll szándékomban feleslegesen parázni.
Ja, és a méhtevékenységet is vizsgálta a gép. Jobbára 20 körül mozgott az érték (azt mondják a felett van csak kontrakció), de egyszer kilengtünk negyvenre, ami már összehúzódást jelez. :)
Igaz nullán is jártunk. :)

Más. Még mindig nem tudunk semmit a lehetséges költözéssel kapcsolatban. A szülést nyilván már nem befolyásolja semmi, de könyörgöm, egy pár hetes csecsemővel is vajon hogy lehet megoldani egy 1300 km-es teljes költözést? Ehhh nem is agyalok most ezen, csak egy röpke költői kérdés volt...